A négyesi emlékm?. Valamikor a mostani víztorony helyén állt. A kép valószín?leg a felszentelésekor készülhetett 1937. nyarán. Az emlékm?vet Dr. Kalas Imre miskolci m?építész tervezte, épít?i Kovács Gábor és Alfonz miskolci szobrászok voltak. A politika vihara sajnos elsodorta.
Elbontották, köveib?l készült a temet?ben található h?sök  emlékm?ve.
A szobrot Lemberkovics Jen? honvédszázados emlékére, tiszteletére állíttatták.
LEMBERKOVICS JEN? HONVÉDSZÁZADOS.
Özvegyének el?adása és hivatalos iratok alapján.
Született 1884. november 23-án Négyes községben, Borsodmegyében. Az egri f?gimnázium négy osztályának elvégzése után a nagyváradi hadapródiskola növendéke lett, amelyet 1902-ben jeles eredménnyel végzett. Mini
zászlós Trencsénbe, majd Rózsahegyre vonult be csapatszolgálatra. Az 1910/1911. iskolai évben Sopronba helyezték a kat. f?reáliskolához, mint a matematika és fizika tanárát. 1912. november 12-én megn?sült:
n?ül vette Wieser Irént.
A háború kitörése után, szeptember 1-én, a szerb harctérre távozott,
33 hónapig volt a harctéren, mely id? alatt megszerezte a 3. oszt. vaskoronarendet a hadidíszítménnyel, a katonai érdemkeresztet, két ezüst és egy bronz signum laudist a kardokkal, a német vaskeresztet, az ottomán félhold-kitüntetést és a Károlycsapatkeresztet. 33 hónapi harctéri szolgálat után malária tropica betegséggel 1917 júliusában hazatért.
Hatheti kórházi kezelés után kapott a honvédelmi  minisztériumban beosztást, mint a sportügyek el?adója. Azonban ismét a harctérre kívánkozott , el is ment az olaszok ellen küzd? csapatokhoz, ámde a malária újból megtámadta s visszatérni kényszerült.
Az els? forradalom betegen, ágyban találta. Osztályvezet?je, néhai Bertalan Pál ezredes 1918 november 2-án érte küldött és Lemberkovics jó katonához ill?en, 39 fokos lázzal azonnal jelentkezett parancsnokánál, akivel az új rendszer megbuktatásának terveit beszélte meg. December
10-e körül tüntetés készült, melyet Bertalan ezredes szervezett, de közbejött akadályok miatt elmaradt. Bertalan 1919 január végén érezvén közelg? halálát, magához hívatta Lemberkovicsot és ezeket mondotta neki: -Lemberkovics! én nem leszek többé egészséges, ígérd meg nékem, hogy az elkezdett munkát befejezed.Szegény Lemberkovics, ígéretét beváltotta és ennek lett az áldozata.
1919. június 1-én kis fia született, nagy volt az öröm, de nem tarlott sokáig, mert a kis Kornél 6-án meghalt, felesége pedig súlyos betegen feküdt.
Június 16-án hitvese már nagyon elkeseredett volt, férje azonban így vigasztalta:- E szomorú helyzet nem fog soká tartani, csak napok kérdése. Egy óra múlva itthon leszek, most megyek Haubrichhoz, hogy az ügyet megtárgyaljuk. A dolog biztos sikerrel fog járni, mert Haubrich segédtisztje, Lajtos százados már jól megdolgozta ?t.
Június 23-án Filipecz Dénes tüzérf?hadnaggyal levelet küldött nejének, melyben értesíti súlyos betegen fekv? nejét, hogy nem mehet haza, mivel vidékre megy élelmiszert vásárolni. 24-én Haubrich hívatta magához és értesítette, hogy az ellenforradalmat, mely délután 3 órára terveztetett, nem a jelzett három órára, hanem a régi három órára t?zik ki.
Lemberkovics, hogy megakadályozza a jelzéseket, kiment az "Engels" laktanyába és az ott lev? legénységnek lelkesít? beszédet mondott. A beszéd befejezésekor Szeg? politikai megbízott, embereivel Lemberkovicsot körülfogta és igazolásra szólította fel, erre Filipecz Dénes 40 emberével segítségére ment Lemberkovicsnak, miért is ?t és Lemberkovicsot az ezred irodájába vezették fel. Jancsikot értesítették, hogy Lemberkovics
el van fogva. Szuronyos katonákkal a f?kapitányságra vitték Jancsik el?szobájába. Ennek dacára az ellenforradalom mégis kitört és folyt tovább mindaddig, míg a Lemberkovicstól kapott parancsokat elvégezték.
Ezen id? alatt megjelentek a monitorok a Dunán és a f?kapitányság épületét lövöldözték. Szeg? politikai nyomozó megragadva a két tisztet, a nyitott erkélyre akarta ?ket kitolni, mert a golyók éppen oda ver?dtek, de szándéka a tisztek ellenállásán meghiúsult. Erre Weisz Fülöp, az I. kerület politikai megbízottja, 27 éves izr. vallású asztalossegéd, revolverét el?véve, rál?tt Lemberkovics Jen?re és Filipecz Dénesre.
Két lövés talált s a tisztek összeesve, véresen hevertek a hivatalszoba padozatán.A lövés zajára kilépett Jancsik Károly, a f?parancsnok is,  kinek Weisz elvtárs katonásan jelentette: hogy a két ellenforradalmár lisztet kivégezte, mert fehér zsebkend?t lobogtattak.Az el?hívott ment?k úgy Lemberkovicsot, mint Filipecz Dénest a Rókus kórházba szállították, ahol el?bbi rövid id? múlva meghalt, a második azonban életben maradt.Weisz Fülöp politikai megbízott az eseményt az 1. kerületi munkás- és katonatanács vezetése alatt álló századok legénységével és azok
parancsnokaival külön írott parancs alakjában közölte. E parancs a történtek leírása után így végz?dik:
...ott a helyszínen mind a kett?t egy-egy lövéssel leterítettem.
Elvtársaim! mert ha elvünkr?l van szó, egy pár száz hulla, az nulla. Éppen azért, elvtársaim, csak bátorság és kitartás és eszméinkhez való tántoríthatatlan ragaszkodás, akkor mienk lesz a gy?zelem. Éljen a proletárdiktatúra!" A halálravált Lemberkovics a következ?ket iratta fel, miel?tt szemét örökre lezárta volna: "Lemberkovics Jen? III. kerület, Bécsi-ut 22.
Feleségem súlyos beteg. A zsidók a f?kapitányságon hátulról lel?ttek, nem csináltunk semmit, nem volt nálunk revolver, összeestem és halottnak tettettem magamat. Akkor a zsidók azt mondták, még egy lövést neki, mert még él. Egyik zsidó azt mondta, tegyenek egy fegyvert Filipecznek a kezébe, mintha ? l?tt volna le, pedig az már akkor agyon volt l?ve. A gazemberek úgy állítják a helyzetet, mintha mi l?ttünk volna. Az volt a jó, hogy az orvos hamar jött. Most az orvos azt mondta: még egy
lövést neki, úgyis meg fog halni, erre valaki azt mondta: ez még él, maga orvos, teljesítse kötelességét. Ruha, ami rajtam van, nem mondom meg, hogy kié". Ezek után az utolsó kenetet felvette és még azon éjjel meghalt.
A június 24-iki ellenforradalom leverése alkalmával sok derék magyar ember szenvedett mártírhalált.*)
*) A Ludovika Akadémia áldozatairól kés?bb emlékezünk meg.
Sajnos, nincsenek teljesen megbízható adataink arra, hogy mindnyájukról megemlékezhessünk. Az akkori z?rzavarban nem tör?dtek velük, kés?bb pedig az áldozatok pontos megállapítása már nem volt lehetséges. Hivatalos adatok alapján közölhetjük, hogy Pécsi Jen?, Ambódi János és Gosztonyi Mihály rend?rök is mártírhalált szenvedtek. A terroristák f?bel?tték ?ket és a holttesteket a Dunába dobták. Kivégzésük el?tt bekísérték a szerencsétleneket a IX. kerületi munkástanács épületébe
és ott puskatussal agyba-f?be verték. Az egyik gyilkos Polonitzer volt, ugyanaz, aki Mildner százados meggyilkolásában is résztvett. A magyar nemzet nem feledte el a fiatal h?s emlékét. Lemberkovics Jen? százados lakóházát 1921 július 25-ike óta fehér márványtábla díszíti, amelyet a MOVE óbudai f?osztályának kezdeményezésére készítettek és Belicska Sándor honvédelmi miniszter, mint kormányzónk képvisel?jének s a hadsereg és a polgári társadalom óriási részvétele mellett az említett napon
országos ünnep keretében leplezték le. Az emléktábla felirata a következ?: "Itt lakott Lemberkovics Jen? honvédszázados, aki 1919 június 25.-én Istenért, Hazáért vértanúhalált halt",
A honvédelmi miniszter az ünnepen kétszer is felszólalt, el?ször akkor, mid?n megérkezett és ?t dr. Pfeifer Miklós titkár üdvözölte, másodízben pedig, amikor a kormányzó koszorúját helyezte el a márványtábla alatt. Rövid, de tartalmas beszédeiben így nyilatkozott:
Elhoztam a kormányzó úr ? F?méltóságának üdvözletét és az ? nevében kívánom, hogy olyan gerinces, kemény hazafiak sokan legyenek ebben az országban, mint akinek emlékét a mai napon ünnepeljük ... A fizikai er?k f?képpen az anyagiakban nyilvánulnak, de ezeknél sokkal fontosabbak a lelki er?k, amelyek olyan h?söket teremtenek, mint Lemberkovics százados.
... A nagy eszmék megvalósítása mártírok és áldozatok nélkül nem lehetséges, de azokat, akik életüket az eszmék szolgálatában feláldozták, a nemzet soha el nem múló hálája ragyogó aureolával fonja körül, ?k tehát , ha életük ki is aludt, örökké élnek. Hazánk, hadseregünk és nemzetünk nem feledi el ?ket és dics? tetteiket soha! Legyen hozzájuk méltó a minden szépért, jóért s nemesért lelkesedni tudó magyar ifjúság!(http://www.lakatospal.hu/index.php?page=kategorizalt&kat_id=15&id=
2617&martirjaink-i-fejezet-4-resz-)
Eredeti méret megtekintése